Gondolom, mindenki epekedve várja a sztorit.
Hát az úgy volt, hogy dolgoztunk a kertben. Ugye esős az idő, meg saras, ezért felvettem a gumicsizmám meg egy nagyon menő vízlepergető nadrágot. A célnak tökéletesen megfelelt. Nap végén értünk jött a szállásadónk, hogy elvigyen minket a rendőrségre, mert itt az a módi, hogy kell írni egy igazolást arról, miért vagyunk az országban, kinél tartózkodunk és mennyi időre. A legközelebbi rendőrség kb. egy félórányira lévő városban van, sötét volt, mire odaértünk. Egy pici irodába kellett menni, odaadtuk az útlevelet, amíg elintézték a papírmunkát, bementünk a Spar-ba vásárolni. Azt elfelejtettem hozzátenni, hogy a szállásadónk nem tud angolul, illetve pár szót, körülbelül annyit mint mi horvátul, úgyhogy gondolhatjátok, milyen könnyen tudunk kommunikálni. Ebben semmi rosszallás nincs, nagyon aranyos ahogy próbálkozik velünk beszélgetni, merthogy kérdezget ő mindenfélét a saját nyelvén. Szóval a Sparban hirtelen vihogás tört rá, mert észrevette, hogy csizmában jöttem a városba. Hát ilyet. A csizma szerencsére ugyanaz horvátul is, úgyhogy ezt megértettem, ezek után egész este azt hajtogatta, hogy "Csizma Princess". Az egész este azt jelenti, hogy utána beültünk egy bárba, ahol barna sört ittam. A nevére nem emlékszem, de finom volt.
Eltelt az első "dolgozós" hetünk. Volt a hét végén egy meetingünk, úgyhogy most az alapján könnyen össze tudom foglalni, hogy mi történt. Ó, például kiderült, hogy van wi-fi a szobánkban, jobban lehet fogni itt az internetet, mint az Eko Centar-ban. Najó ez azt hiszem kevésbé lényeges infó. Tehát a meetingen 5 kérdésre kellett válaszolnunk:
1. Mi az ami tetszett?
Az egész falu hangulata, és a csoportunk, akiket eléggé megszerettem, úgy érzem, jó csapat leszünk.
2. Mi az amit tanultál?
Ez egy hosszabb téma. Tanultam pár horvát szót. Megtanultam baltával fát vágni. (Mostmár a tüzet is megtartani) Volt egy óránk a komposztálásról. Az egyik vezetőnk képzett permakultúra szakértő, szóval taníthatja is. Azt mondta, hogy a két legfontosabb dolog, amit először el tudsz kezdeni, ha közelebb szeretnél lenni az önfenntartóssághoz, hogy figyeled, milyen dolgokra költesz el pénzt. Azt vedd meg amire szükség van, és legjobb, ha helyi, minél közelebbről érkezik. (Például a tej és a tojás a szomszédból.)
A komposztálásról megtanultuk, hogy mi kell hozzá, és hogy kezdhetjük el, meg is csináltuk az első adag komposztunkat. Úgyértem összeraktuk, mert 1-1,5 hónap kell ahhoz hogy összeérjen.
3. Mi az amit nem szerettél?
Egyelőre nem éreztem magam annyira hasznosnak, egyelőre több megbeszélésünk volt, mint a munkával töltött idő, de ez kell ahhoz, hogy majd jól menjen később a munka. Illetve sok egyéb dolgon jár az agyam, ahogy szokott.
4. Mi az amit elértél?
Elültettem az első növényeim! Juhú!! Hagymát és karfiolt.
5. Milyen javaslatod van?
Csak hogy legyünk összeszedettebbek.
Tegnap este, az első szabad esténken, csináltunk egy partit a faluházban. A faluház egy elhagyatott hely, ahogy az iskola és a templom is. Van egy kis színpada, van ping-pong asztal, és rádió. Vittünk gitárt, dobot, sört, bort, és megvolt minden ami kell. Játszottunk forgót, meg valamilyen hülye ivós játékot, de én nem akartam benne részt venni. Találkoztam a legjobb arccal a faluból. Nála is lakik három önkéntes, neki van a legszebb háza (de tényleg, ilyet szeretnék, a legszebb, amit valaha láttam), vannak állatai, termel bort. Úgyhogy amíg a többiek játszottak, elmentünk hozzá egy kis borért. Ittunk egy Palikovac elnevezésű felest, ami leginkább a Jagermaisterre hasonlít, nempálinka. Van egy pálinka szerű italuk, de azt úgy hívják, hogy rakija és szilvából készül. Ők is isznak viszont fröccsöt. Térjünk vissza a faluházba, mert olyan élményünk volt ezek után, amit nagyon nehéz leírni. A francia lány dobolt, körben táncoltunk, néha más is dobolt, tapsoltunk, hangokat adtunk ki, és olyan volt, mint valami törzsi rituálé. Mondjuk leginkább egy Hangfürdő próbához tudnám hasonlítani. Éreztem, hogy kellene ehhez egy kis levezetés, mert jó sok volt, sok energia, tartottam egy szünetet. Mire visszamentem arra a mondatra improvizáltak, hogy "we belong to the earth". Csatlakoztam. Ez is olyan élmény volt, ami transzbaesős, meditálós...
Ma pedig az eheti legjobb tüzet sikerült produkálni, nem volt túl meleg és büszke vagyok, mert én tartottam fenn. Vannak kismalacok nálunk, azokat is megnéztük, jó büdösek, és ettem finom házikolbászt, egy hét után hús!
